Újszínház - Klasszikus értékek. Magyarul.

Parisiana–tól az Új Színházig

Budapest Szívében, az Opera és a volt Balettintézet szomszédságában áll az Új Színház épülete. Talán csak kevesen tudják, hogy az épület sorsa és története ugyanolyan mozgalmas és hányatott, mint e században nagyon sok minden ebben az országban és ebben a városban. A Lajta Béla tervei szerint, art–deco stílusban épült házban 1909–ben a Parisiana mulató kezdte el működését.

Nézőtere három fő részből állt: a földszinti, asztalokkal és székekkel berendezett kő– és faburkolatos nagyteremből, egy emeleti télikertből és egy keskeny karzatból. 1910–ben az épület neve Kristálypalotára változik. 1912–ben egy belsőépítészeti átalakítás után újabb névváltoztatás után már Táncpalotának hívják az épületet. 1919–ben a Revüszínház költözik az épületbe, a nézőtérre beépített széksorok kerülnek. 1921–ben az épületet Vágó László neobarokk tervei alapján átépítik. Ekkor alakul ki a színház mai páholysoros belső tere. Az átalakítás után a Blaha Lujza Színház, 1925–től a Nemzeti Színház kamaraszínháza, majd Kamara Színház, utána Andrássy Színház lesz a teátrum új neve. 1945–ben itt alakul meg a Várkonyi Zoltán vezette Művész Színház. 1949–től újabb profilváltás után az Úttörőszínház, majd az Ifjúsági Színház kamaraszínháza a gyermekközönség igényeihez igazítja repertoárját. Az ötvenes évek elején a homlokzatot a szocialista realista építészet stílusában újra átalakították.

A kőburkolatot lebontották, a nyílásrendszert megváltoztatták, miként újból a nevét is, ezúttal Jókai Színházra. 1962–ben megszüntették a pártázatot, helyette függönyfalas homlokzat készült. Az épületet Thália Színháznak nevezték. A színház épületében még ezután is különböző néven hosszabb rövidebb ideig különböző társulatok muködtek:1971–től Bartók Színház, 1974–től Budapesti Gyermekszínház, majd a nyolcvanas évektől Arany János Színház. A színház épületének felújítása a nyolcvanas évek közepére elkerülhetetlenné vált. Az 1987–90–es rekonstrukció építtetője a Fővárosi Tanács Művelődési és Sportosztálya. A felújításra azért került sor, mert a színház üzemi része teljesen elavult, s a kitűzött feladatok közé tartozott az előtér, ruhatár, büfé, foyer, azaz a közönségforgalmi terek kibővítése is. Ezzel a feladattal kellett Kőnig Tamás és Wagner Péter építészeknek megbirkózni, melyben lehetségessé vált az adottságok újfajta számbavétele is, a felújításnak építészeti kompozícióként való kezelése.

A színház felújítása jó alkalmat adott tervezőinek arra, hogy az épület majdnem minden szögletét újrakomponálják és, hogy a sokszor átalakított színház építészeti karakterét újra meghatározzák. A felújítás legnagyobb eredménye, hogy sikerült visszaadni az épület régi arcát és hangulatát, melyet a ház első homlokzata, Lajta Béla munkája határoz meg. Így alakult ki a teátrum mai arculata, amely az épület nagy építészeti értékeit megmentve egy sohasem volt építészeti stílusban valósult meg. Ma a látogató együtt csodálhatja az épület Lajta Béla által tervezett homlokzatát és a Vágó László tervezte neobarokk nézőtér pompáját. És talán eszébe sem jut, hogy azt kívánja, hogy e színházépület, az Új Színház jövője legalább annyira legyen nyugalmas, mint amilyen zaklatott volt a múltja. "A színház az az épületfajta, amely a legmélyebben fejezte ki a polgárság győzelmét az arisztokrácia, az arisztokratikus társadalom fölött, hisz otthona, sőt _temploma" a műveltségnek, a polgári társadalom vallással felérő eszmei központjának és ideológiai motorjának. Az az építészeti műfaj, amelyet a polgárság a kastélytól hódított el s tett meg az élet új empóriumaiban, a nagyvárosokban a társadalmi élet központjának. A színház a polgárság győzelmének diadalmas jele, az újfajta ünnep színhelye, érthető hát, hogy díszes, pompás. S a mulató is az – a színház _fattya", a nagyvárosnak viszont édes gyermeke, pompás, sőt pompázatos kivitelben." (Dávid Ferenc: Tisztelgés Lajta Béla emlékének című tanulmányából) Schwarz Amália úrnő megrendelésére a Szerecsen utcában épült egy mulató, a Parisiana. Ez 1909–ben volt, az Art–deco stílusú házat Lajta Béla tervezte.

Bárdos Artúr így írt erről: _A mulató célja egészen új feladatot állít a monumentálisat az egyszerűségben kereső művésznek. Kétségtelen, hogy feltűnnie, harsognia kell – ezt a lényegében ízléstelenségre kihívó feladatot a legízlésesebben és egészen újszerűen oldotta meg. A szürke márvánnyal borított homlokzat, amelyet vörösrézből domborított és aranyozott attika koronáz, felettébb díszes és feltűnő, mégis egységes voltában ízléses és eredeti benyomást adó. Pompája erősen keleties ízű, szándékában talán magyaros..." Ma ezt az utcát Paulay Ede utcának hívják, és azóta nemcsak az utca neve változott, de az épület is többször átalakult. Az 1909–et követő években sok apró átalakítás történik az épületen.

A nagyterembe oldalkarzatokat építenek, a télikert pedig – melyet eredetileg Lajta Béla alakított ki az előcsarnok felett, az utcáról külön lépcsőházi megközelítéssel – önálló kis mulatóvá változik. Ez még akkor is megmarad, amikor 1921–ben Vágó László neobarokk, páholysoros belsőt alakít ki. Ekkor véglegesen színházzá alakul a korábbi mulató." (Kőnig Tamás, Wagner Péter: Arany János Színház, Budapest – felújítás című tanulmányából) "A sima homlokzat fölött annál élőbb a hatalmas pártázat, a nagy szárnyas angyalok sora. Kik ezek? A kortársi leírások sajnos, nem nevezik meg őket. Lajta életművében azonban még egyszer előfordulnak. 1914–ben az Operaház számára készítette a művész Goldmark Károly Sába királynője című operájának díszleteit. S a Salamon király templomát ábrázoló díszleten profilból látjuk viszont a Parisiana angyalait a szentély bejáratánál.

A színpadkép nyomán tárul fel a bibliai forrás: Lajta a persepolisi szárnyas bikák zsidó párját alkotta meg itt. Salamon király a templom hátsó részébe, ahová a szövetség ládáját állították _csináltatott olajfából két kerubot... 10 könyök magasak voltak... Bearanyozta őket... Aztán a templom falait körbe kidíszítette faragott kerubokkal, pálmákkal és virágfüzérekkel..." (1 Kir. 6, 23–28) Parisiana angyalai tehát kerubok, a bibliabéli őrizők. A kerubok itt a fény őrizői, vagy inkább a fény hordozói. A Parisiana homlokzatán az ezüst ajtókat koronázzák a réz–arany domborművű kerubfigurák, hogy aztán az ellentét a teljes homlokzaton is megismétlődjék: a pártázat hatalmas réz–arany kerubjai a fény hordozóiként koronázzák a világosszürke – hold? – ezüst? – falakat. A homlokzat tehát az éjszaka szimbóluma." (Dávid Ferenc: Tisztelgés Lajta Béla emlékének című tanulmányából)