2019. szeptember 10.

Egyre bátrabban – Interjú Gregor Bernadettel

Az  Újszínház művészével a 8. Színházak Éjszakája alkalmából beszélgettünk

Emlékszel még az első meghatározó színházélményedre?
 
Gregor Bernadett: Miután az édesapám operaénekes volt, én gyakorlatilag a színházban nőttem fel, úgyhogy nem is emlékszem, mi volt az első ezzel kapcsolatos élményem. Először természetesen operaelőadásokat láttam, aztán tinikoromban kezdett érdekelni a prózai része a dolognak, és a pályaválasztás szempontjából nagyon meghatározóak volt a Szegedi Szabadtéri Játékokon látott produkciók, különösen a Rock Színház munkái. 15 évesen még statisztáltam is A nyomorultakban, ekkor éreztem azt először, hogy egész életemben valami ilyesmit szeretnék csinálni. 
 
Ezek szerint nem is volt tartalékterved az életre nézve? 
 
G.B.: Ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor engem nem is érdekelt más. Szeged egyetemi város, tehát elmehettem volna akár tanárképzőre is, de egyszerűen nem láttam magam előtt semmilyen más pályát. Kételyek persze most is vannak velem a színházzal és a saját színészi létezésemmel kapcsolatban, de erről megintcsak az édesapám jut eszembe. Ő mondta, hogy ha egyszer magabiztosan, egészséges kételkedés nélkül jönne le a színpadról, akkor abba kéne hagynia az egészet. Ez a kételkedés a munkám része, és folyamatosan arra sarkall, hogy megpróbáljam kihozni magamból a maximumot. 
  
Elég széles a színészi palettád műfajok tekintetében. Van preferenciád? 
 
G.B.: Alapvetően drámai színésznőnek tartom magam. Sokáig a Nemzetiben, majd a Pesti Magyar Színházban is kizárólag drámai hősnőket játszottam, és ez a szerepkör sokkal közelebb is áll hozzám. Nem volt probléma, hogy egy drámai jelenetben igaz könnyeket hullajtsak. Sokkal inkább idegenkedtem a vígjátékoktól, mert eleinte nem voltam biztos abban, hogy tudok-e olyan színésznő lenni, akin nevetnek. Persze szép feladat ez is, de én szeretem azt, amikor van rajtam teher. 
 
Előfordult már, hogy helyretett benned valamit egy szerep? 
 
G.B.: Sokszor találtam már magam abban a helyzetben, hogy éppen olyan periódusát éltem az életemnek, amihez egy szerep tökéletesen illeszkedett. Sőt volt olyan is, hogy olyan mélyre kellett leásni magamba, hogy az elhangzó mondatok az értékítéletem is megváltoztatták, vagy éppen sikerült általuk feldolgoznom valamit. Számomra a színpadi jelenlét kicsit olyan, mint egy terápia: a privát életben nagyon türelmes és higgadt ember vagyok, nehéz is velem összeveszni, viszont a színpadon este héttől fél tízig mindent kiadok magamból. 
 
A következő évadban milyen feladat vár rád? 
  
G.B.: Ami számomra nagyon izgalmas, az Herczeg Ferenc Kék róka című drámájának női főszerepe. Az előadást Csiszár Imre rendezi, úgyhogy tudom, hogy jó kezekben vagyok, lesz feladatom, lesz rajtam teher. Emellett vár rám még egy érdekes kaland az évadban, ugyanis az Újszínház mellett egy ügynökségnél is dolgozom, ami különféle utazóelőadásokat szervez, és ott fogok rendezni egy nagyon kedves darabot, a Sztrájkol a gólyát. Ezt augusztusban, három hét alatt fogjuk bepróbálni, nem lesz könnyű feladat, de bízom a csapatban. 

További Hírek

2019. szeptember 15.

Játék a titokkal – Kék róka, próbanapló 2. rész

A hét elején véget értek a rendelkező próbák és megkezdődtek az emlékpróbák. A folyamat során jelenetről…
Részletek

2019. szeptember 10.

Csupa játék – A palacsintás király – Próbanapló 2. rész

Háda János, A palacsintás király című mesejáték rendezője már az olvasópróbán három szakaszra osztotta a próbafolyamatot.…
Részletek

2019. szeptember 9.

A lélek koreográfiája – Kék róka, próbanapló

Elkezdődött Herczeg Ferenc színművének próbafolyamata. Amint a történetre, úgy az elhangzó szavakra is igaz: semmi sem…
Részletek