Kevés budapesti színház büszkélkedhet annyi “szinkron sztárral”, mint az Újszínház. Ugye kórusban kiáltjuk, ki kölcsönzi magyar hangját: Bruce Willis–nek, Jennifer Aniston–nak vagy Brendan Frasernek?
A Hangemberek műfaja azonban keserédes, hiszen egy mély valóságtartalmú , a rendszerváltás utáni tipikus magyar történet. Pártatlanul meséli el a szinkronstúdiók világának elmúlt 25 évét édes és keserű pillanatait sok iróniával és humorral, szívbemarkoló tanulságokkal. És talán az is magyar sajátossága, hogy nevetni önmagunkon tudunk a legjobban!
Tény: a magyar szinkron világszínvonalú, rengeteg külhoni filmhez adnak olyan plussz élményt, amelyet az ismerős hangok hallatán élünk át.
Tény: számtalan hazai színész neve hallatán az agyunk egy külföldi színész arcát kapcsolja hozzá.
Kérdés: kik ezek a “Hangemberek”?
A hazai szinkronhangok nem véletlenül ennyire népszerűek: színészeink nem csak a hangukat kölcsönzik az adott karakternek, hanem önmagukból is átadnak valamit, ettől összetéveszthetetlenül egyedivé válik a filmes élmény.
Lessen be a szinkronstúdiók titkos világába Ön is!
Szövődnek szerelmek, barátságok, nem hiányzik a rivalizálás sem–hiszen ők is csak emberek.
A neves szinkronhangok most a saját arcukat adják, és a saját történetüket mesélik el. Az színészek által megformált karakterek mind jellegzetes figurái, emblematikus karakterei a szinkronstúdiók egykori világának, ahol minden megtörténhet és rendszerint meg is történik.
Albert Péter színműve a szinkronstúdiók világába kalauzolja a nézőt, bekukkantást enged a kulisszák mögé és megmutatja ennek a világnak egy másik, ismeretlen oldalát.
Jöjjön el az Újszínházba és nézze meg, amit hall naponta a televízióban!