„1799–ben írta Csokonai ezt a művét…, melyben megtalálható minden olyan emberi dolog, érzés, ami mai nap is jellemzi az embereket,… ugyanúgy szól árulásról, megcsalatásról, becsapásról, mintahogyan szeretetről, szerelemről, munkaszeretetről… Mi a közös bennem és Karnyónéban? Talán az, hogy nincs olyan ember, akit ne árultak volna el, vagy csaltak volna meg… Elsősorban azoknak a vájt fülűeknek ajánlom szeretettel,… akik az intellektusban keresik a kihívást, a furcsát!”